2011. október 5., szerda

KÉK MADÁR: Vágtató lelkünk


Baranyi F.
Kék madár , zöld fák

"A mesebeli madarat
elfogjuk olykor, hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé, mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor. Mindig eltűnőben.                       
Nincs más, csak ez a pillanat,                                           
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti, hogy élni szép:
van Kék Madár, mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz, mert iránya
cikcakkos, tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek, zöldellnek a fák!..." 





    misztinékata






Kék madár

Egy kék madár lakik a szívemben,
egy dalt dúdol folyton a fülembe.
Zengő éneke messze tájra hív,
oda, ahol soha sem fáj a szív.

Szabadság csillaga szemének fény,
kék dala a széllel szálló remény.
Víztiszta lelkében örök a nyár,
repülj égig, szabadon, kék madár!


 
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése