2013. január 21., hétfő

Hol lehet a fényes kék madár? VERSEK

Kormányos Sándor: 

Kék madár


Lágy fényű szavakba bújtatnám a csöndet,
és megfognám újra nagyapám kezét,
hallgatnám tágra nyílt, csillogó szemekkel
az ezerszer hallott, élet-szőtt mesét.

Mesét a lüktető, messze hívó vágyról
mely időtlen zenélt szíve rejtekén,
és újra meg újra, más utakra vitte
végig kísérte az egész életén.

Mesét az égről, a szőke napsugárról,
egy nyárról amely már régen elveszett,
és arról a fénylő kék tollú madárról
amit az úton hiába kergetett.

Az élet manapság nem sző új meséket,
nagyapám emléke vissza-vissza jár,
elveszett nyarakról álmodunk a csöndben
tűnődve, hol lehet a fényes kék madár.




 http://s1.netlogstatic.com/hu/p/hi/67273148_15760022_9368152.jpghttp://s1.netlogstatic.com/hu/p/hi/67273148_15760022_9368152.jpg



  


Amy Brown

Kék madár

Egy kék madár lakik a szívemben,
egy dalt dúdol folyton a fülembe.
Zengő éneke messze tájra hív,
oda, ahol soha sem fáj a szív.

Szabadság csillaga szemének fény,
kék dala a széllel szálló remény.
Víztiszta lelkében örök a nyár,
repülj égig, szabadon, kék madár!




Kék madár

Mindenkinek életében
feltűnik a kék madár.
Fogadd hát nagyon gyengéden,
ha a válladra leszáll!

Megismered kecses testét,
azúrkék tollazatát,
és a belőle áradó
boldogság fuvallatát.

Ám vigyázz rá nagyon, mert ha
birtokolni akarod,
elijeszted, s többé soha
őt vissza nem kaphatod !

Bánj hát vele gyengéden, és
leheletnyi finoman
érintsd meg bársonyos tollát,
köszönd meg, hogy veled van !

Meglátod, hogy meghálálja,
boldogságot hoz neked,
megtalálod a társadat,
s mindhalálig szereted.

Engedd el hát szabadon a
boldogság kék madarát,
hogyha megkaptad már tőle
életed nagy jutalmát !

Hadd szálljon a messzeségbe,
másokhoz is vigye el
kincset érő ajándékát,
úgy hívják, hogy szerelem!

Aztán már csak egy dolgod van,
vigyázz a boldogságra,
védelmezd meg bármi áron,
s tiéd marad e csoda !
Törő Zsóka


Ó kék madár

Ó kék madár!
Szabad madár!
Tudod te már,
a szerelem
csapda, csalárd!
Hív kalitka, vár...
repülni kétes,
a táv is véges!
Légörvény jöhet,
szárnyad letörhet,
De kikelet köszön,
majd búcsú özön...
Az öröm nevetett,
a bánat rendbe tett.
Csalfa remények
vetnek, beérnek!
Ízük - mindig édes!
A lélek olyan éhes,
Röpte véget nem érhet...
a vágya hajszolja,
szíve tavaszillatát
égi réttől lopja.
Mysty Kata

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése