2012. szeptember 3., hétfő

"Ez a kékség..."

Szabó Lőrinc: Tengeren





Visz a hajó, ringat a tenger,

elnyúlok a fedélzeten.

Ez a kékség, amiben úszunk,

tán a mennyország idelenn,


ez a kékség, amiben úszunk,

eget és földet összefog

és lent a hullámzó magasság,

fent a szárnyrakelt víz suhog.


S ebben a tükrös ragyogásban,

csobogó ég és víz között,

elszáll az emberi sötétség,

amely idáig üldözött:


könnyű vagyok s a könnyű lélek

könnyűnek érzi a jövőt,

minden gyötrelmét elfelejti

a megváltó szépség előtt.


Visz a hajó, ringat a hullám,

a gép morajlik csendesen,

ez a kékség, amiben úszunk,

tán a mennyország idelenn.


Lent az ég ragyog, fent a tenger,

ez a nagy fény meggyógyított;

most megint örülök, hogy élek,

hogy élek és ember vagyok.



mystyk






KÉK MADÁR: "Angyalka"

A szerető

    
"A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár,, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!"

Neale Donald Walsch


Erich Fromm:
 A szeretet művészete: (részlet)
Az adás legfontosabb szférája azonban nem az anyagi dolgok világa, hanem a sajátosan emberi tartomány. Mit ad egyik ember a másiknak? Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért - csak hogy neki adja azt, ami őbenne eleven; nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát - minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával. Nem azért ad, hogy kapjon; adni önmagában tökéletes öröm. De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá; ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás. Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak. Az adás aktusában valami megszületik, és mindkét érintett személy hálás az életért, amely mindkettejük számára született meg. Mármost a szeretet vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt; az impotencia nem más, mint a szeretet megteremtésére való képtelenség.

Virtuális kapocs


                                        Álmod álmomon"át"száguld, bolondít szívet
- kalandor ...Tavaszi álmot rajzol csendje
  terepére, huncut fényben vibrál képzelet.
Inog réveteg.
Nyüszítek, csaholok,  de hiábavalók a kutyadalok!
Eb ura fakó, nem szaladhat csak úgy az a ló, erre való a virtuális kapcsolat mód?!
Már-már ki nem hagyható.Csend rajzol tüskés tavasz - álmot magány falára. Vibráló fényben ég a fuldokló képzelet.
    Emlékmorzsákat csipeget a kíváncsi jelen. Célköröket fut vágy démona magában... Sodró árban fényhullámok lendülete visz.
Fölkap, kúszva,   harapva a levegőeget fénybe érsz, de konok sötétség lép villámgyorsan a Világosság térfelén!



mysty kata
Kútba esett

Udvaron egy régi kút,
Pali abból vizet húz.
Megitatja háza népét,
közben várja falu szépét!

Jön is , megy is a favödör,
fel- és alámerül. Véletlenül
megcsúszik, nyomban fölrepül.
A fiú szíve meg már úgy hevül!!

A káva szélén szomjas veréb
ül egy vízcsepp - csöpp közepén.
Szájába egy szúnyog repült,
attól csaknem elszenderült.

Pali szerelme a verebet nézi,
csodálkozását maga sem érti.
Álmélkodva lassan a vereben,
Kútba esett ez a szerelem.








Mysty Kata
Szerelem_ecset



Anyaméhnek édes vize,
tejtől duzzadó emlő nedve,
a völgy ölében csapkodó
hegyi forrás frissítő leve;
  - az íze…

Vágyakozón fehér, virulón
vörös, királykék, ha mennybe
száll, ha kihűl , szürke jégmadár,
- a színe…

Tavasz - csók - csattanás, öröm-
koccintás, rímes szívdobbanás,
harangvirágcsengés
- a hangja…

Aphrodite és Kleopátra
        heve-neve...
  lélekillatozás - élete,
halála - levéltől fosztott

   őszi csillagvirág,
- lehullva is hátra hagyja 

-  illatát.