2013. február 18., hétfő

Új versek a Kék madárról

  Mysty Kata
                  Ami kék...    

       Imádom, ami kék,
   legyen rózsa, tenger, ég.
         Megunni nem lehet,
   ha a kék madár szárnya leng.
     Szól a Kék Duna Keringő
    szüntelen,
    s forog, forog velem a
                     végtelen...               


            




Mysty Kata

 Ó kék madár!


Szabad madár!

Ó, kék madár!
Tudod te már,
 hogy a szerelem
csapda; csalárd!
 Hív kalitka, vár,
repülni kétes,
a táv is véges!
Légörvény jöhet,
szárnyad letörhet,
De kikelet köszön,
majd búcsú özön!
Az öröm nevetett,
 bánat rendbe tett.
Csalfa remények
vetnek, beérnek!
Ízük - mindig édes!
A lélek olyan éhes,
  Röpte véget nem érhet,
vágya hajszolja,
tavasz-szíve illatát
égi réttől lopja.



 reitinger jolan Lopd el az álmomreitinger jolan


Hajamra lebbent
Vágyadat őrzöm,
Most a szívemben
Magamra öltöm.

Sugárhajóban
Ringva csodálom,
Mézízű lombba
Lopd el az álmom.

Lopd el az álmom,
Fond selyemágyba,
Lélekcsodákon
Hajtson az ága.

Fátyolán harmat,
Csöppjében gyöngyök,
Csendjébe altat,
Kék-madár röpköd.

Csók-tűzön égess,
Éleszd a lángom,
Szerelmed élezd,
Lopd el az álmom,
Lopd el az álmom.







Kiss Dody József

Kék madár

Kergetjük bőszen a boldogság kék madarát,
Elesünk, tévedünk,
Szeretünk, vétkezünk.
Felvesszük közben a remény elejtett zászlaját,
Álmodozunk, merengünk,
Vágyakozunk, szenvedünk.
S midőn a hit éppen vesztésre áll,
Vállunkra telepszik a szép madár!
Szemében megláthatod a lényeget:
Nem kéne harcolnod az életet!
Csak fogadd jó szívvel, amit kínál,
Méregből ne; csak a borból igyál!
Kényes kristálytükör a boldogság,
Csak akkor tündököl, ha jó voltál.
Míg valaki lelkében Őt ébreszted,
Elkíséri hűen minden léptedet.






Kívánságok, vágyak röghöz kötnek

Ember, ki fölfelé nem tekintesz,
kívánságok, vágyak röghöz kötnek.
Célként önmegvalósítás lebeg
előtted, a kék madár felröppen.

Tovaszáll, soha el nem érheted.,
tévelygsz vágyaid erdejében.
Hol a sűrűből kiút nem vezet,
veszted reményed, célba nem érhetsz.

Fel, az égre nézz! s nyílik feletted,
szeretettel hajol hozzád Isten.
Erőterében védelemre lelsz,
félelemre okod többé nincsen.

Fiává fogad szent keresztségben,
burokba zárt biztonság életed.
Járhatsz bármily mély szakadék szélen.
védőháló felfogja estedet.

Schvalm Rózsa

(2013-02-11)

 VassnéSzabóÁgota

a madár


Emlékszem, ott dőlt el minden,
azon az eperfoltos délután,
mikor az estike bólintott a napnak,
és a korlátra szállt
egy kismadár.
Akkor tavasz volt  igazán.
Játékos  hullámaival csiklandozott az est,
és pajkosan, félszemmel lestük,
hogy a szomszéd macskája
- a kerítésen túl -
egy gáláns kalandba kezd.
Az akác, meg a hárs a - ház mögött -
egymás virágainak
valami szerelemféléről dünnyögött,
- meg kosárba szedett napsugárról,
- meg boglyába rakott nyárról
- meg édes  mézről,
borostyánszín szőlő levéről.
Azon az eperfoltos délután,
mikor az estike bólintott a napnak,
- ahogy ott ültünk az élet teraszán -
sorsunkat lepecsételte,
majd tovaröppent,
egy kicsinyke,
kék-színű madár.




  A kék madár



Láttam a boldogság kék madarát,


Ahogy a fejem felettem suhant át.

Intettem, kiáltottam: Itt vagyok,

Majd én vigyázok rád, s enni adok!




Ám a madár szavaim nem hallotta,


S csak repült egyre messzebb a távolba.


Biztos máshoz vitte a boldogságot,


S engem megint magamra hagyott!




Szeretném, ha hozzám is leszállna,


S a szívembe végre boldogságot hozna.


Öröm költözhetne végre lelkembe,


S minden szebbé válna az életben!




Ó, boldogság kék madara jöjj el,


Várlak téged, nagy-nagy szeretettel.


Költözz a szívembe, vigyázok rád,


Jobb helyed lenne, mint gondolnád!




Nagyon rég várom már jöttödet,


S közben nagyon meggyötört az élet.


Nem érdemlem meg a boldogságot,


Hogy szívemet mindig üresen hagyod?




Nyitva van most is szívemnek kapuja,


Kérlek, jöjj, és szállj be végre rajta.


Itt egy szerető lélek vár már nagyon,


Ne engedd, hogy legyőzzön bánatom!




S lám ott a távolban, nagyon messze,


Mintha a kék madár felém közeledne.


Talán most már tényleg hozzám siet,


S a szívemben végleg megpihenhet!




Akkor kezdődik csak igazi életem,


A boldogság madarával a szívemben!


Ő vezérel, mutatja majd az utamat,


S végre valóra válthatom álmaimat.

szerzője..ismeretlen




Femis
Kék madár

A város
Ahol élek,
Itt lenn
délen,
nem sivár,
s nem kietlen.
Hegyvidék lábainál
Kanyargós utcácskák
Török emlékek
Karcsú tornya
S ni, itt négy torony
Kandikál ki
a házrengetegből
Nyüzsgő s tétova
emberek
lüktető élet
keresi a boldogság
kék madarát
mely talán már
oly rég
tovaszállt.
























Dvihallyné:   Kék madár

A boldogság kék madara merre jár?
Érzem szerelmes szívemnek legmélyén,
hogyha várom hamarosan rám talál
és áttör az éjszakának sötétjén.


Rendkivüli napra ébredt a lelkem,
a gyönyörű kék égen szivárvány ragyog,
biztatva mosolyog felém: meglelem,
már látványától is boldog vagyok.

A Nap aranysugarat hint a földre,
pajkos szellő belekap fürtjeimbe,
gyönyörködve nézek a természetre.

Hallom már a madár dalát szívembe'.
Eljött hát hozzám, hogy most itt örüljön
és Téged majd velem együtt köszöntsön.


MADÁR DALOL

Madár dalol itt valahol
én azt hittem hogy a te lelked
virraszt közöttünk ránkhajol
s tépett bakáknak énekelget

Hallgasd csak oly szeliden búg
nem is tudom hogy melyik ágon
teli dalával minden út
bármerre járok e világon

S mit is mondhatnék lélek ez
de dallá lett s dalol a fáról
s a szívből égi rózsa lesz
mit is mondhatnék e madárról

Bakáknak ő a szerelem
az én szerelmem mint a rózsa
oly szép leány és csak nekem
dalol a kék madár róla

Ó kék madár oly kék vagy mint
égi szerelmem szíve bájos
gyöngy éneked kezd el megint
a távol kattogó halálos

gépfegvereknek is ne félj
talán csak csillag hull sziszegve
az éjre nap jő napra éj
kék szerelem hajlik szivemre


Apolliner -Radnóti M.ford.



Bornemisza Attila
Hozzám bújva

Sejtelmesen átölel két karod,
hozzám bújva, a Mindent akarod.
Vágyakozva szavakon is túl.
Mindent betölt ez az örök titok.

’_¬*
A csillagok ma rád öntik tüzüket,
hozzám bújva kitárod öledet,
Örök titok maradsz, sejtelmes életem,
Csillagok között is kereslek Kedvesem
*
Szíved mélyén ragyog a fénysugár
Biztonság vagy nékem, mint egy kismadár
Mindent betölt értelmed, életed,
Csillagok kísérjék, örökre életed.
*
Szavakon túl is értem a harcaid,
sejtelmes csillagok biztonság útjaid,
hozzám bújva remegsz vagy így szeretsz,
szíved mélyére hatol e szeretet.
Mindent betölt biztonság két karod.
Csillagok gyúlnak és biztatnak angyalok,
örök titok és sejtelem mind ez ok,
szeretlek, imádlak, te örökké nagy TITOK!
(De hol vagy?)
Fényességem
Fényességbe rejtve mióta reménykedem.
A csillagtenger két szemed óceánjában.
Megtaláltam hűséges Szerelem madaram
Benned úsznak el az óceán tükörképei.
Te vagy a Vég és a Kezdet
Szerelmem. Merre élsz?
Tengerkék

Ólomlábakon járnak az évek,
Sáros bakancsok szívemre lépnek.
És a kék madár, oly messzire száll,
Elnyeli némán a látóhatár.

Megfogom neked! Már a karomon ül!
De mire felnézel…huss! Elrepül!
Keresem, várom, eltűnt nyomtalan.
Felhő úszik az égen hangtalan.

Esőcseppeket szórnak az egek
Lassan oszlanak a vad fellegek.
Félénk napsugár áthatol köztük,
Egy szivárványhíd ragyog fölöttünk.

És látod? Rajta ül a madár!
Te csak nevess! Majd a válladra száll!
Kékre festi rögtön az égboltot
Kacagnak ránk föntről a csillagok.

Kéklő végtelen, kéklő messzeség!
A távolság oly csábító, oly szép!
Elérhetetlen csodákról dalol,
Míg a béke szunnyad tán valahol.

Virágokat rajzolok a porba.
Béke-virágok. A szél elfújja.
Harmatból épült szeretet-házam
Felszívta a Nap, nagy most a károm.

Halk-szelíden morajlik a tenger
Benne Krisztust látom a kereszten.
Jóságos arca tiszta, mint az ég.
Mely kék lesz megint. Olyan tengerkék.

Kozák Mari: Kék madár


...utolsó tollam neked hagytam
tudd nálad jártam
sohasem kerestél
én mégis rád találtam
repültem éjelente
nappal áztam-fáztam
fák eres karján
de sokszor háltam
ha szomjaztam néha
esőcseppet ittam
gyermek tenyeréből
kenyérmorzsát loptam
...utolsó tollam válladra ejtettem
te nem kerestél
én mégis eljöttem
álmomat majd véled álmodom
ne félj átölel karom
túl a hegyeken
nagy folyók felett
majd egyszer ott keressetek




Csalódás

Arra megyek, hol nincsenek utak,
Távolról kéklő völgy és hegyeken:
Lábaim alatt földrögök futnak,
Túrabakancsomban ellebegek.

Hol kék madaram, hogy boldog voltam?
Télen is nyílott nékünk kikelet.
Évtizedek, amit összevontam,
Kerítés, mi tartotta szívemet.

Jó lenne egy gyér, lakatlan sziget,
A Spitzbergákra akár elmegyek.
Akad ott nékem egy-egy zöld liget,
Nyugtatná friss csendje a lelkemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése