2014. március 29., szombat

A Szerelem íze, színe....


Mysty Kata
A szerelem íze

A szerelem íze ; - hitem,
Anyaméhnek édessége,
tej-bő emlőnek a nedve,
völgyből csobbanó ér kedve.

Színe vágy-tiszta fehér,
de viruló vörösbe ég.
Királykék, mennyei szép,
el nem múló szürkeség.

Tavaszcsók-csattanás,
hangja öröm-koccintás,
jó hangos szívdobbanás,
giling-galang harangvirág.

Aphrodite és Cupidó,
ármányt űző, s felajzó...
liliomszín tükre, fénye.
Halál lehet sora, vége...

Levéltelen csillagvirág,
ki is múlik, le is hullik...
hátra hagyja illatát.
Őrzi tavasz-reményág.
 


Mysty Kata
Fázós őszi...

Fázós őszi reggelem
egy nyári emlékhez vezet..
Terel mint juhász a nyájt,
játszik is, mint a szél a fán.

Fázós őszi nap halad
az égen, és oly hallgatag ...
Ereje fogy, szava sincs
ki nem fogyva marad Kincs!

Fázós őszi éjszakán,
nem gondolni rád Babám...
Vétek lenne, vétek ám!
Nem választ el csak halál!







Mysty Kata
Évforduló 38.

Ma fordult az év,
Akkor - a világ,
Velünk örült sok
jó, igaz barát...

Igenünk májusi,
zengett imánk...
Házasok leszünk
mi már ezután!

Életünk végéig
együtt leszünk,
sőt még tovább is
együtt megyünk!

Köszönöm, igen
az érzés kevés,
a liliom illata
elmondja m(i)ért!
























































































2014. március 25., kedd

A folyó

Mysty Kata
A folyó

A folyó, a két partja ;
- Te meg én -
  a víz tükrén
áradó napfény!

Szerelmünktől duzzad,
medréből kilép, majd
vissza is tér csöndesen
útjára még.

Széltől hullámzó habja,
- hangulatok visszhangja.
Egy-egy kavargó örvény
karjait kinyújtja.

Átívelő hídján szurkolók, vagy
ellendrukkerek.
Figyelő szép szemek,
irigy, ha csak egy is
az lehet hekkered!


Te a régi vagy

Te - a
régi vagy,
ugyanolyan jó,
ugyanaz, akihez
szívem elvezetett,
mert lelked a lelkem
vigasztalja, szeretetem
szálait erősen megtartja,
szemedben is mélyre varrtad,
szívünkkel látunk, még egymásért
élünk mi megtartó szeretetben, s lángja
is fényesíti az együtt - maradni - akarás
aranyló kilincsét. Sorsunknak könyve
még bekötetlen, elültetetlen
néhány facsemete; vadszilva,
gránátalma, dió, fénylő
ezüst platán: meséket
elrejtő ágak közt
életmesénk
egy dalban;
altban.


Az est betér, megpihen...

Megpihen a szív,
ha az est betér.
Hozzád simul lelkem,
hogy békém te légy.

Megpihen az agy.
Még a nap végén,
érezd jól magad,
amint hozzám érsz.

Így jut el a minden
hozzánk. Eljut vajon
Isten, eljutunk-e
mi is Őhozzá?

Megpihen a dal,
lágy esti benned
egy szó, egy hang. Halld!
Halld úgy, hogy" belehalj!"

2014. március 20., csütörtök

"A mindenséget vágyom versbe venni,"

Mysty Kata
Száz tövissel szúr


"A mindenséget vágyom versbe venni,"
Az örökkévalót  magamhoz ölelni.
Magamba zárni - az Igazt, igazul;
de mindig megrekedtem valahol.

Megesett, hogy mindent körülírtam;
S a láncszemek alkímiái kihulltak.
Kerestem titkát életnek, halálnak,
értelmét e földi létezésnek, sokszor.

 Minden csak még, még távolibbnak tűnt.
A vers "szöge" Krisztus-i összhangban
    lehetek, egy sugár! - Nem is perlekedem.
Egyediségem a Mindenség tollvonása;

belemosódik a szivárványba.
Érje bár gyalázat, bánat, betegség,
nem töri meg soha a szenvedés:
"Kabátbélésem ez", - száz tövissel szúr.

De testem kohója mindet elégeti.
Szív-szeretet, alázat hajtja életem,
Nem én élek, hanem bennem - Ő!
Magamba így fonom az Igazt, igazul.

 Mysty Kata
Alkot_Ok

Mohó vágy kúszik a szűrt fényen át
láthatatlan kincsért,
finom megigazulás fon babérkoszorút
a még nincs-ért.
Érzem esőcseppektől síró fák
friss leheletét,
sőt hallom, amint nevetésbe tör
a fürdőző nap
aranyzuhanya alatt, és kinyílva
ragyog  fény rózsájától.
 Ezért, csak ezért  alkotok...




















A "Tövisek és rózsák"
örömhíre vár Rád!
Tavaszunkat kiszínezi,
Üdvözletét így küldi...

A "Tövisek és rózsák"
tavaszok illatát,
Böjti szél harmatát,
hívő szavak hozzák.

szerz. Mysty Kata :"Tövisek és rózsák"




                      

Törékeny kis remény

Mysty Kata
Törékeny kis remény

Csak nem reményvesztett lettél, szegény!
Botlik alattad a Föld,
feletted inog az Ég!
Építesz magad egy vágy-templomot
álmaid anyagából,
Törékeny kis remény lesz,
darabokra hullik, porrá válik.
azért mégiscsak Remény!
Nem teljes, nem is egész.
Hiányzik a puzzléd-ből egy darab,
Darabkák? - Visszhangozza
felnőtt, és a gyerekszáj.
  Összerakható, hogyan, miként?
Lehetnél maradandóbb,
sőt örökbefogadó,
vágy s öröm-bennfoglaló!
 



2014. március 18., kedd

Mysty Kata : Keresztben , mint kévék



Mysty Kata
Keresztben,
 mint kévék

Keresztben
mint kévék,
kezek imában
kérjék:
Mozduljon meg
erőnk...
mozdítsa el
célunk,
és keltse föl
álmunk...
Ne hiába
várjunk;
A meddő tarló
sír, lélegezni
sem bír,
Szeressük vissza,
haza magunk,
van hová fejünk
lehajtanunk.

2014. március 12., szerda

Mysty Kata: Egy mosolyban


A mosoly

Szóljon egy idegennek, egy barátnak, vagy egy szeretett személynek, a mosoly a szeretet ajándéka. A mosoly szeretetteljes figyelmet közvetít, bátorítást és szívélyességet. A mosoly a megértés, kedvesség és jókedv csendes ajándéka.



Mosolyunk örömmel vett ajándék, amit akkor adunk, amikor másokkal együtt várunk a sorunkra, amikor másokat meghallgatunk, vagy velük beszélgetünk. Amikor mosolygunk, feszült helyzeteket oldunk fel, terheket könnyítünk, és kinyilvánítjuk bensőnkből Isten szeretetét.

Amikor mosolygunk, a tekintetünkkel ölelünk, ami másokat a szeretet és gyengédség gondosságával vesz körül. Naponta végtelen alkalmak sora kínálkozik, hogy mosolyunk szeretettel teljes ajándékát szétosszuk. Az ismerősökre és ismeretlenekre derülő felszabadult mosoly számtalan áldást oszt. Mosolyunk a szeretet ajándéka, amely megáldja azokat, akikre rávetül. Mosolyunk a szeretet ajándéka, bátorít , a szeretet ajándéka, amely megáldja azokat, akikre rávetül. Mosolyunk a szeretet ajándéka, amely kimondatlanul vetíti vissza ránk az áldást.

(Ismeretlen szerző)

 


Egy mosolyban

Ha egyedül nehéz,
ha nincs ki veled beszél,
ha sietnek el osonva tőled,
ha az idő tétlen
gyalogol...
Egy mosolyban ott vagyok én!

Ha hited lankadt,
ha Isten lelke halkabb,
ha tőled sietve távoznak
a gondok...
Egy mosolyban ott leszek én!

Ha a kedved emel,
ha látóvá tett a Remény,
ha a jóság benned...
zenél...
Egy mosolyban ott voltam én!



Mysty Kata:
Ma veled...

Ma veled voltam,
a mosoly üdítő koktélját
szürcsöltük,
Felolvastuk egymás
verseit,
Örömpír csapdosta
arcunk,
Szívünkbe lopta
"még"értelmét
életünk,
Mindennapos
vasaltingünk
varázsköpennyé vált...
Szárnyalt
lelkünkben a pillanat,
aztán
csak vonatra szállt...

2014. március 11., kedd

Myst Kata: Diána helyett



Mysty Kata
Diána helyett

Ha nem szerettél
el miért vettél?

Ha elvettél , miért nem
velem,
miért nem 
- nekem éltél ?!
Mondd, - mit reméltél!?

Hamar félreléptél!
Együtt nem éreztél
velem,
szerelmi háromszöget
építettél...
Helyemre mást
ültettél!
Hazugságokkal
etettél,
hidegen hagyott
a szépség,
az anyaság, gyermek - és
minden,
mi Istenáldás.

Szenvedni - látni-
akartál...
Szeretőtartásra
jogot formáltál!
Vele
különbül bántál...

Soha
nem engem akartál!
Férjként , apaként
is megbuktál!
Szerelmemben
megaláztál!
Érzéketlenül
megcsaltál!

Hűségemért
bemocskoltál!
Naponta
játékszerré tettél!
Lelketlenül
kifosztottál!
Halál felé
 taszítottál!

Öltél
 ... nem öleltél!
Halálba  gyötörtél!      

   Egy elhagyott asszony

Elhagytak... szívtelenül,
Szívtelen... szenvedek,
szenvedek szív nélkül.
Életem vége ez.

Tessék itt van!
Nélküled nem élek.
  Nélküle, - hogy éljek?!
Szív nélkül nem élhetsz!

Faragjatok hegedűt belőle...!
Hadd sírja el bánatom, keservem.
Dalolja ki fájdalmamat örökre.

Darabjait úgy illesszétek össze,
szív alakban akaszthassa szívére.

Vonójával vonja el a ködfátylát,
azt, amit lát homályos szemén át!

Húrjainak szavait, ha meghallja;
Szívhegedűm a kezei közé tartja,
majd füléig emeli halkan;
Nem mond semmit, némaság a
válasz, de benn szíve szakad
meg bánatában...

Mysty Kata
Boldogoskodás

Érdes élvezet,
hárman párban,
háromszögben,
Rangos gömbben,
ördöngös rögben
acsarkodó örömökben.

Mámor-árok sarában
szerelem játéktól
tettetett tetemek
ökölben,
gyönyörtől gyötörten,
a semmiért egészen!




http://media-addict.hu/wp-content/uploads/2013/12/futotuz-03.jpg
"..ebben a mai, „hideg társadalomban” mindent a pénz nyelvére fordítunk le: kalkulatív haszon, megtérülő befektetés létezik csak (vagy sem). S nem csak e „zombiság”, atomizálódás, dehumanizálódás jellemző érzelmi jégkorszakunkra. Az egyén önként vetkőzik ki titkaiból, miközben transzparens adathalmazzá válik. A társadalom, amely „kasztrálja az egyén erotikus képzelőerejét”, szüntelen arra szólít fel: ne feszegessük határainkat, érjük be azzal, amik vagyunk. -
 See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1553/van-e-meg-szerelem#sthash.Zz2nxoDL.dpuf

Érzelmi jégkorszak

 Ennyit még vers nem nagyon ácsorgott , mint a Dezső Ilona két vers.  Beteszem a 3-ra őket. 
  Jó lenne ha beosztanánk magunkat magunk között ..Nekünk kellene ezt rendbe tenni... kellemetlen az is ha teszi is az ember, meg ha nem is a dolgokat...Egymásra várni meg a legkényelmesebb, de a várakozókra legyünk tekintettel. Ágota jelezte, hogy dolga van a héten..Laci nem ér rá erre. Elnézéseteket kérem, de kikívánkozott belőlem. Régen volt beosztás. Kérem jelezzétek, mert én dobom be a törülközőt..."Biziny!"

 



Nélküled

Mysty  Kata: Nélküled

        Sikít a  csend,
           ügyel a rend.   

        Nincs se hideg,
           se meleg.   

       Üresek a várók,     
      s némák a terek.

         Hűvös az érzés,
         zörget a léttér.

        Tunya a vágy ,
        béna  a száj ,

          Ölben a " kékség,"
          megöl a kétség.
   
          Nincs-edre"van-e
             mentség?   


 
   Csak egy dal
      
 - Nem más, ami  vigasztal.
    Egy szoba,egy szék, meg asztal,            
    ahol Te vársz; 
    kis időt szánsz, 
    a én  nem leszek más,
    csak beszélgetőtárs.
       Mysty Kata  


2014. március 5., szerda

Múzsák_Episztolák

 


Merengő ifjú hölgy!
-Csak vers, vers, és Ady kell!
Szerelem fogoly már!

Fogva van, tervet sző;
ábrándos vágyat űz,
kalandra vágy a szív...

Levél megy, levél jár...
Posta jön, kocsi száll...
Berta már alig vár!

Csúcsai virágok
közöttük bú, csalán-
magány be'csíp, csápol!



   
  Mysty Kata

 Asszonyom!
- Boncza Berta-

Rajongó ifjú hölgy - egy merengő,

jó módban hamar, és csak felnő...
versek közt álmodón el-elszáll,
levelét levele követi, szabadság...

Módja volt, - a Zseni épp "parkolt".

S amint az "Elbocsájtó" ponthoz ért,
szép üzenettel szárnyalt: elég...
Postakocsin Adyja robogott el Önért!


- Hogy valósul meg álom ily könnyedén? 


Csinszka  "álomlovagolt, " - kész regény"!
S a háború-közel békét talált Ady ölén,

s vénülő kézben a kezét, szinte - gyermekét...

 Mint eltévedt kis madár, 'ki ép fészekre talál,
 élesztgette vágyak tüzét...

 Merni, lépni vágyott, hamvadni kész - tűzért!

Mint sáfár, őriző angyal, szenvedélyeitől óvta
nagybetegét, és szédítő fáradtságban a kínt.

Szerelmes vallomást - galambpár turbékolt - kint.
 

A "Hortobágy poétája" mámorittas dalokban
szállt az elmúlás felé. "A föl- földobott kő"
még  hűségről dalolt; - hogy nincs "más világ",
ami az édes magyar Hazával felér!
Vagy mégis van, -  egy, - a végleges...
 - a "Másvilág", amelyből menthetetlenül

zúdul a kő, és rá' hull ...hullámtalanul...





   Asszonyom!
 -Dióssyné Brüll Adél-


Otthonra lelt
 Adynál Adél.
 Lomha latorrá
tette! Vadként
elejtette...
Meleg férjet pótló
"báb babája",
Párizs fényét
vitte ágyába...
Múzsát játszott
élete színpadán,
Léda az álruhás.
Nő szeszélye
bűvölte el ,
és szenvedély...
Tombolt férfi
nőn; nő rombolt
férfit. Gyötörték ,
cibálták egymást,
Vágyak tarka
lepkéit kergették
kéjes percekért,
üres légyottokért.
Rombolt férfi nőt.
Tombolt nő férfin.
Vakvágányon futott
éltük végig.
Élet-halál harcuk
pokol árnyéka lett.
Egy zseninek
így végleg
befellegzett.






Mysty  Kata
   Asszonyom!
- Kozmucza Flóra -

Bús szerelmek nyomában
Ön az utolsó menedék,
egy gyógyító puha kéz,
Ihletadó múzsa,
örök lett a csókja.

Egy csodagyerek sorsa
oly hányatott,

az egyetemig mégis eljutott,
de a Horger-i gőg a színről
mindenestől  sodort.

Idegsejtjeit

nem táplálta lét,
ezért lett rövid

tévút az ittlét.

Nem menthette meg,
Attila hiába szerette,

...Önt Gyula
karja ölelhette,
 de Múzsája maradt,
s az Övé, örökre.

Lelkiismerete sokáig
emésztette, mérgét ette.
Tudta; Neki se munkája,

se jövője ,se elesége. 
Sorsa lett, ádáz ellensége.

Elméje zavarta, hiába,

nem ezt akarta, 
szíve csak "zakatolta":
Ön az utolsó menedék
élete, lehetett volna...

 Mysty Kata










   Asszonyom !

  -Mikes Klára -



Ön szonátákat hallgatott,
Lőrinc tollakat koptatott.
Neje lehetett, múzsája
nem! - Gyermekei apja lett
édesanyjuk "haddelhadd-ja"...no és
első ballépése, de jogos
az anyaság örömére.
Hasznára volt, Önt mégis
kihasználta. Hűségét
hűtlensége porig alázta.
Őszinteségét
hazugsággal koronázta.
"Anyai "barátnőjét; soros
szeretőjét hívta titkos
találkákra... Szennyesét
 éjjel -nappal mosta, amíg
szemeit könnye záporozta.
Vele papírházasságban élt,
"félárván" nevelte mindkét
gyermekét.- Huszonöt évnyi őrület!
Poligámia: a test-ördög pokla;
szerelmi háromszöge lett
az Ön keresztje.Összetörte
lelkét nagy terhe, mégis
szemet hunyt sokáig felette.
Egy hímringyónak főztjét
 türelemmel megette...
csoda;- vérét meg nem fertőzte...

A nő erogén zónája;  a lelke:
ezért kínozta a házasélet terhe...
S amíg szonátát hallgatott,
Lőrinc sok tollat elkoptatott.

 

2014. március 4., kedd

Március 15. - Születésnapok

Szabó Katalin
Népek tavaszáról...

Még gyerekcipőben jár - kel  a virágzó tavasz,
A tett beszél, s mérgező konkoly az intrika!
Ha mozdul a láb, a kéz, s nem árt a tétlenség,
halad előre , s egyszer biztos, csak hazaér!

Sem idegek harca, sem bolygatók kudarca,
nem demokrácia, csak balgák királysága;
A rend oldalán csak a cselekvés dominál,
álnok áldozat, akit nem érlel az idő.

A fortélyos félelem izgat, nem igazgat,
Igazat igazol a hamis, nem igazít,
Ha labdába nem rúghat, emiatt nincs nyugta,
szid ő edzőt, csatárt, bírót és a játékost...

Olimpiáról álmodik, ahol a játék
érdem, és örömét osztja szét a tehetség.
Népek tavaszáról vajon ki álmodik még,
ha most , itt a sajátját is elveszteni kész!?

Szabó Katalin : A szabadság madara


Rablánc ? - Hazám ! - csúfos éked,
Megkaptad régen, nem is kérted.
Szabadság -  ma is csak álmunk,
Kalitkánkban rúgkapálunk.

48-ban kirepült már,
S a madárral egy világ is szállt.
Talpra állt Petőfi népe,
Kossuth regimentjét féltve.

Rabok voltunk, és maradtunk.
bár Magyar Köztársaság vagyunk.
Nem kard, pénz az mi ellenünk,
Adósok börtöne lesz helyünk?!

Szabad világ , szabad madár...
Globalizálsz vagy amoralizálsz?
Szolgaságban mi a béred?
Jaj, de kevéssel beéred!

Hazám, terhed mértéktelen,
Lesz-e nyarad, lesz-e teled?
Nyakunkon a kötél szoros,
Jövőnk, sorsunk titokzatos.




Szabó Katalin
Március 15.

Szabadságunk születésnapja
Március 15.
Büszkeségünket dagasztja.
Költészetté lett malasztja.
Élt a pillanat,
él a pillanatban,
smaragdban fénylett,
Fénylik,
Megmaradt,
S
megmarad!
*
Születésem napja !
 - március 15!
Büszkeségemet
dagasztja.
Költészet lett
malasztja;
s az élt pillanat.
Élek a pillanatban,
Halni készen,
áldott tavaszban...



Szabó Katalin
az_ Úr_ kék

Szabadságom
boldogság;
boldogságom
szabadság...
bezártan is
szabad lélegzet,
mert - ott benn
a gondolat :
az_ Úr - kék madár,
a Boldogság,
röpít egy életen át.
Mosolyt iszik,
benne fürdik,
tollászkodik,
hulláma legyezőként
hűti, s nap lángjában
fűti szerelmesek
hamvas arcát.
Hulló pelyhei
csomókba gyűlnek ,s
kéklőn gazdagon
égboltra terülnek.