2014. május 12., hétfő

E világ itt...


Mysty Kata
E világ itt...

Az ősi bűnhöz nincsen közöm,
e világból elköltözöm.
E világ itt csak megkötöz,
csapdát állít, a baj özön...
kígyó mar, vár cápa, vízár.
az Alkotó csaknem hibás.
Sátrat épített már a hold,
mellette egy nap-kolostor,
oda megyek imádkozni,
Magamat is feláldozni!

Mysty Kata.: Csoda

Örök nyár van  szívembe',
mert  lakója, Te
itt élsz benne.
Néma ima , amely égbe száll,
meghallgatásra ott talál!

Tavaszt rügyező hajnal,          
tenyérbe rejtett mustármagot
ágyazott be kósza szellők
szárította víztócsák gödreibe.        

Vakító nyár hozott arcunkra
rikító pírt , s karmolta körmeivel
homlokunkba sötét vonalát, hisz
vakvágányra tettük
életünk vonatát!

A nyári zápor kimosta
sorsunk szennyesét.
Szárító kötélen függött,
mígnem elfújta az őszi szél.

Gyümölcsillat szédítő
erejétől, mint köd
oszlott szét mámor-ittas,
alig szunnyadó szenvedés!