2014. június 11., szerda

Versek a kék madárról ...másképpen

Baranyi Ferenc: Kék madár zöld fák

A mesebeli madarat
elfogjuk olykor, hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé, mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor. Mindig eltűnőben.
Nincs más, csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti, hogy élni szép:
van Kék Madár, mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz, mert iránya
cikcakkos, tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek, zöldellnek a fák!

S ez hihetőbb örömet adhat.







Ladányi Mihály
Nyolc sor

Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kék madár
pereg a tolla


H.Gábor Erzsébet

Mintha lennék

Sorsom nékem téged adott,
s szomjam oltó édes dalod;
hogyha hallgatsz, néma vagyok,
kiszáradok, elhervadok.
Tenélküled semmi nem kell
- beléd halok este, reggel -
mintha lennék Istenember,
úgy szeretlek mindenemmel.

2014.06.08.
 
 
reitinger jolan             A madár

Elég hogyha felidézlek,
illattá lesz minden emlék,
mert amíg itt napod fénylett,
forrásként habzott a tajték.

Csukott szemem látomása,
homályában egyre kínzott,
szomjas madár áldomása,
szálló fellegekre bízott.

Égen szálltam, lengedeztem,
ahogyan a május ring át,
egy kinyíltat felfedeztem,
s reád szórtam rózsánk szirmát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése