2015. február 19., csütörtök

Évszakok - Tél

Mysty Kata
Kinn rideg szél söpör

Még nem igazi a tél,
alig kemény fagyban a hó!?
Talán a magasban fönn,
ott lebeg, ott honol,
hómanók lakta bércen valahol!?

Benn - olyan jó a meleg,
s az ünnepi tartalékban
még forró a szeretet.
Kinn rideg szél söpör,
akad dolga - léggel,
törődhetne kicsit jobban
a környező Széppel?!

Ha sok puha hópehely
esőn, lesőn szállna,
selyemszállal szőne
ragyogást a világra,
a dér meg csipkés díszt
hintene reája...
Szürkeségnek lenne
hirtelen halála.

Évszakok- Tavasz

Mysty Kata
Fütyülni kék, kedvesem!

Naptól arany kikelet,
hideg miatt kedvetlen.
Télszokás mért nem enged,
még kiszorít meleget.
Nyitni kék, hang, fütty-szülés!

" Fütyülni kék! - kedvesem!"
Nyitni kék mondd, hol a kék!?
Muzsikája - hevülés!
Egünk végig hófehér...
sápadt arca; kínja "éh".
Hűs illat már nyílni kész,
fényre szomjas, inni kér.
Természetünk éled, - él!
Madárfütty az én zeném,
- évmilliós szent beszéd:
Nyitnikék jer, nyílni szép!
Örömtaps és Evoé!



Mysty Kata
Tavaszhívogató

Hozz tavaszt, Dal!
Hívj magaddal!

Hű szíved majd...
vet, hímez, varr!
Ég lelked, - láng!
Ép hídján állsz!

Hozz, Tavasz - dalt!
Vess! - szavad vall...

Szórd, - szíved szól,
Merd (ki)javakból!

Szél benned hang,
zsong ének, - lant!

Ág-közel vágy...
Zöld derű - lágy!

Szín ébred, hív...
tebenned hisz!

Ágon ülök...
ott csücsülök,
Hangod ütöm,
tollba fűzöm...
Majd elküldöm...
mystykata

Myst Kata
Tavasz közeleg...

Közeleg a tavasz.
Nem lehet rá panasz...
-Ó, semmi szín - alatt!
Indulhat a kaland!

Napra nap jön, szalad,
fejünkre rászakad..
Szél-bélés elragad,
Madárdal mint harang.

Zöldellő szép mező..
csalogat kékellő!
Virágpor vándorol,
életet pártfogol.

Közeleg a tavasz...
nem lehet rá panasz
ó,semmi szín - alatt...
indulhat a kaland!



Mysty Kata
Tavasznyitány

Kikelt már a kikelet,
hallom, hogyan csicsereg.

Tavaszra úgy hangolok,
hangvillámon is moll gong...

Szélcsend is csodálkozik,
fű, fa, virág tollászkodik.

Hő fokán légtornázik,
fára vajon miért mászik?

Illata szárba szökken,
fénynyelő zöld köntösben.
 

Mysty Kata
Tavasznyitány
Kikelt már a kikelet,
hallom, hogy már csicsereg.
Tavaszra úgy hangolok,
hangvillámon is moll gong...
Szélcsend is csodálkozik,
fű, fa, virág tollászkodik.
Hő fokán légtornázik,
fára vajon miért mászik?
Illata szárba szökken,
fénynyelő zöld köntösben.

Mysty Kata
Aranyesőnk

Aranyod a mienk,
Értéked egyszinten,

Mint virít sok kincsed!
Ajándék csak mindez...

Kerteknek nap-színe,
örökös szép dísze,

Esőnk is csak te vagy,
elázni sosem hagysz!

Holdként is világolsz,
sötétnek kitárod

szépséged kapuját,
Az álmok homályát

fényedhez sárgítod,
Szívünket hódítod!

Hulljon ránk aranyad,
Aranyat ér szavad!