2016. február 29., hétfő

Évszakok: Ősz

 Itt van az ősz hivatlanul,
Minden levél térdre borul...
Imádják mind hibátlanul,
Az alázat Földön lapul,
Ott talán majd megigazul...

*********

Ne is számold az éveket,
Mind lehulló rőt levelek...

Magányba tartó életek,
Közöny-savas az ételed...

Színek fintora terelget,
Lángvörös levél rengeteg!

Romantikázni várva vár,
Daliás ősz a pamlagán.

A lombruháját leveti,
A halált meg csak' tetteti,

Feltámadva csak - csak kering,
Az elmúlás így is veszít...

Patyolat inge éppen kész,
Színpompából máris elég!

Rügyfakadásban van remény!
Kikeletben új születés...


********************

Száraz falavelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb leszek,
A kezembe én is egy söprűt veszek...

Haldokló heverész, 'merre a szem lát,
Gyászruhát nem visel egyik sem talán...
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás,
Széllel keringőzik nem egy, valahány!

*************************
Mennyi fájó sebet hordunk,
Elhullatunk lét-éveket.
Emberi sors a falevélé,
Mivoltunk az enyészeté.

Szomorú szép végjátékban,
Fel- felcsendül hattyúdala,
Hattyúdalt zeng tücskök hada.
Tehet-e mást az emberfia!?

Ígéretes új otthona,
A föld szíve várja haza!
Hazahívja, s Aki várja,
Lesz majd igaz, hű bírája.

**************************

Eső mossa, nem szárítja...
Nehéz göncét ki vasalja?!

Rajta hagyva kikacagja,
Nagy súlyt cipel, - halogatja!

Ne vesd te meg, egyre jobban,
 ha haragos táncát ropja!

Ránehezült rongya - avar,
Őszidőnek rút divatja.

***********************

Nagy kalandja véget ér,
Földi létünk szín meg fény,
Ezért fáj, ha véget ér.
Megmutatta mi a szép;

Ősz virága hervadás,
Önként hullik porba tán...
Jég virágzik, szirma száz,
Hó pöttyözi tél csokrát.

Ajándéka visszajár,
Adventnek a hite már,
Közöttünk jár, ha átjár!
Hópöttös tél - a csodánk!




http://kinszi.blogspot.hu/2010/09/oszi-kepek-idezettel-2010.html







Mysty Kata : Az ősz órája

Ütött most az ősz órája,
Hulló levél száll alája...
Mondd, csak édes kiskutyám,
Vajon mi vár most reám!?

Káprázatos és színpompás!
Látod milyen szép a faág!
Ágon a sok fecskepár...
Indulásra kész is már!

Mondd csak, hű ebem! Merre fut
megrakva egy kis batár ott...
A vén kerék vehemens
iramán elmerengek ...

Ülök a földön itt veled,
Érezzük a hűvös szelet...
Hozza szőlő illatát,
Csodás ízét, zamatát.

Tudod, - édes kiskutyám!
A szüret is megvolt már.
Lédús, érett mind az ám!
Bennük rejtve ott a nyár!

2016. február 18., csütörtök

KÉK MADÁR: Mysty Kata : Meglásd

KÉK MADÁR: Mysty Kata : Meglásd: http://www.youtube.com/watch?v=fl2XlZR_CGI http://www.youtube.com/watch?v=fl2XlZR_CGI Meglásd.. Kéz a kézben , napsütésben fejed ten...



Adj méltó szavakat , Atyám..
Ha rossz hír érkezik, nagy kár..
Versemnek a hangja, ma már..
Látását veszti el, talán!?
Hadd szóljak Érette, Isten!
Ne hagyd magára, ebben!
                                                      Mysty Kata .  Versemnek hangja

 Mysty Kata
Társad vagyok...

Társad 'ki vagyok, egyedül "Fél"...
Társadul az ég rendelt melléd!
Sohasem fél, aki veled él,
Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred, a Napja szép,
Soha nem hagyja el a remény,
Mint tündérmesés kék, égi fény,
Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirágban szirmod enyém,
Fényesőként most hullik eléd.
Költeményt szülve és szép erényt,
Társunk lesz mindez, és mi Egész!







Mysty Kata
Két Fél egy egész

Társ társával egy és egész,
Egyedül csak csupán egy Fél,
Így nem kerek, és nem is ép!
Önzés foglya, de tettre kész,

Egymással oly, de oly mesés...
Az ősz róka-veres ölén.
A izzó nyár még nem tökély,
A két különc össze nem fér,

Milliót át- és "megélten,"
Más nem ülhet az ölében,
Szeretetnek méz ízében...
Öröme is kerek, Egész...

Nő marad az, 'ki viszontszeret!
Társ társával már nem csak "fél".